Az FDA engedélyezte a HBV fertőzött, kompenzált májbetegségben szenvedő 12 éves és idősebb gyermekek számára a tenofovir-alafenamid (Vemlidy) alkalmazását.

Egy új, több mint 4 millió felnőtt adatait tartalmazó meta-analízis szerint a sztatin-kezelésekkel szembeni intolerancia messze nem olyan gyakori, mint az a régebbi közleményekben szerepelt.

Az interleukin-6 gátló ziltivekimab csökkentette több gyulladásos és a trombózisra utaló biomarker szintjét a magas ateroszklerotikus kockázatú, közepes vagy súlyos krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedőkben.

Az antibiotikumok nélkülözhetetlenek a súlyos fertőzések leküzdésében. A haszon és a kockázat arányát figyelembe véve kell arra törekedni, hogy a beteg a legmegfelelőbb készítményt kapja. A választásnál az antibiotiku­mok potenciális – rendszerint idioszinkráziás jellegű – májkárosító hatását is figyelembe kell venni. A gyógyszer okozta májkárosodás lehet átmeneti és enyhe, de heveny májelégtelenséghez is vezethet. Az antibiotikummal összefüggő súlyos májkárosodások megoldását a májátültetés jelenti.

Az immunszuppresszív kezelések, köztük a kemoterápiák nem ritka, sú­lyos szövődménye a hepatitisz B vírus reaktivációja. A cikk a reaktiváció következményeiről az American Association for the Study of Liver Diseases (AASLD) kérdőívei alapján szerzett információkat összegzi.

J Viral Hepat, 2015. március

Már korábban bizonyították, hogy a cukrozott üdítők fogyasztása növeli a kardiovaszkuláris-  és az anyagcserebetegségek kockázatát, a mostani vizsgálatban pedig azt találták, hogy zsírmájt okozhatnak. 

A krónikus hepatitis C fertôzéshez jelentős morbiditás (cirrózis, hepatocelluláriskarcinóma) és mortalitás társul. Kezelésére pegilált interferon és ribavirin áll rendelkezésünkre. A cél a fibrózis feltartóztatása vagy súlyosbodásának lassítása, a cirrózis megelőzése. 

A VADT vizsgálatban az intenzív anyagcserekontroll 2-es típusú diabetesben nem eredményezte a diabetes makrovaszkuláris szövődményeinek csökkenését, sőt a mikrovaszkuláris szövődmények sem alakultak előnyösebben az intenzív kezelési ágon, a hypoglykaemiás események gyakorisága viszont növekedett.

Gyakran az alapellátást végző orvos az első, aki májbetegségre utaló kóros lelettel szembesül a májműködés rutinszerű szűrővizsgálata során. Ebben a cikkben a szerzők gyakorlati megközelítést javasolnak a hepatocelluláris károsodást, cholestasist, illetve a máj csökkent szintetikus funkcióját jelző leletek okának kivizsgálására. Azt is kifejtik, hogy mikor célszerű májbiopsziát kezdeményezni. A májműködésre vonatkozó szérumvizsgálatok a háziorvos által legtöbbször kért vizsgálatok közé tartoznak, és kóros lelet esetén sok beteget utalnak specialistához. A kórjelző eredmények három kategóriája: (1) hepatocelluláris károsodást jelző paraméterek (alanin-aminotranszferáz [ALT] és aszpartát-aminotranszferáz [AST]); (2) cholestasis-markerek (alkalikus foszfatáz, 5'-nukleotidáz, g-glutamil-transzpeptidáz [GGT] és bilirubin); (3) a máj szintetikus működésének károsodását jelző paraméterek (albumin, protrombinidő). A kóros eredmények kivizsgálása Gyakran az alapellátásban dolgozó orvos az első, aki felfedezi a beteg kóros májleleteit. Az erre vonatkozó szérumvizsgálatok részei a legtöbb automatikus vérkémiai panelnak, és elsőként jelezhetik a máj megbetegedését. Az 1. ábrán mutatjuk be a kóros májleletek lépcsőzetes kivizsgálásának algoritmusát. A kóros eredmények alapján kezdeményezendő kivizsgálás első lépése a vizsgálat megismétlése. Ez egyrészt a vizsgálati eredmény igazolására szolgál, másrészt pedig arra, hogy felmérjük az elsődleges beavatkozásnak, például a hepatotoxikus gyógyszerek vagy az alkohol elhagyásának hatását. Fontos hangsúlyozni, hogy egyes májbetegségekben, így krónikus C vírusos hepatitisben a májenzimek szérumban mért aktivitása intermittálóan vagy tartósan normális lehet. Krónikus májbetegség (különösen hepatitis B vagy C vírusfertőzés) kockázata esetén a normális enzimszintek ellenére is folytatni kell a kivizsgálást.